Az első tavaszi söprés, fellocsolás alkalmával egy családi ház udvarán lévő betonfelületen is láthatóak akár több centiméter mély, úgynevezett leveles fagyási sérülések. Nem azért leveles, mert tele van lehullott falevelekkel. Hanem jól szemlélteti a fagyott csapadék romboló munkáját: bejut a víz a repedésekbe, leválaszt egy levelet, egy réteget a felületből és minden egyes fagyás alkalmával egyre mélyebbre jut. Ugyanez játszódik le az épületek homlokzatán, a vakolatok felületén és a tetőzeten. Apró leveleket, vékony rétegeket választ le a víz minden felületről, ami nem ép. Amikor tehát vége a télnek, a fagyási sérülések ellenőrzése, átnézése a legfontosabb feladat.
A nem kifogástalan állapotú homlokzatokon a tavaszi veszélytelenítéseket ilyenkor érdemes elvégezni. Hiába látszólag ép egy felületet, amikor egy kis kalapáccsal aprót rákoppintunk, akkor bizony könnyen lejön egy pár milliméteres réteg. Ha újabb koppintásra újabb réteg jön le, akkor köznapi kifejezéssel fel van táskásodva a felület. A legtöbb esetben ez csak akkor látszik, ha mechanikai behatás éri és elkezd leperegni, ilyenkor rövid idő alatt is nagy mennyiségű anyag tud leperegni, lehullani. És jellemzően mindig tavasszal történik ez, amikor a sok-sok egymást követő fagyási ciklus már megtette hatását.
A „vigyázat omlásveszély, parkolás csak saját felelősségre” táblák mind ilyen veszélyekre figyelmeztetnek. Sajnos ezek csak tüneti és felelősséghárítási intézkedések, amelyek a problémát nem oldják meg. A megoldás a homlokzat felújítása – vagy, ha arra nincs forrás – legalább a tavaszi veszélytelenítése. Az állag őszig nem fog tovább romlani, de amikor beindulnak a fagyási ciklusok, újra kezdődik. A veszélytelenítés jellemzően azt jelenti, hogy ami hajlamos lenne magától leesni, azt az alpinisták inkább leszedik. Lehet ez egy nagyobb vakolt felület, egy meglazult kődísz vagy gipszpárkány-elem: bármi, amibe a víz be tudott szivárogni.
Rengeteg olyan házat, homlokzatot látni, ahol már tégláig visszaevődött a vakolat, téglahiányok, letört téglák mutatkoznak. Ha egy épület homlokzatán téglát látunk, annak két oka lehet. Az egyik, ha annak idején klinker-téglával burkolták be a szerkezeti falat, ilyen például Budapesten az Uzsoki utcai kórház épülete. A másik – és nyilván ez a rosszabb – amikor a vakolat már oly mértékben károsodott, hogy magát a szerkezeti téglát látjuk. A szerkezeti tégla, ami az épület statikai állandóságát biztosítja, egy nagyon nagy nyomószilárdságú anyag, de nem ellenálló az időjárás hatásaival szemben. Az idő kikezdené, azért van rajta vakolat vagy burkolótégla. Pont azért rejtik el, hogy ne érje eső, szél, ne egye meg a hideg, ne süsse a nap. A szerkezeti téglára nagyon vigyázni kell vagy kellene, mert abból áll az épület. Ha tönkremegy vagy kikopik, akkor meggyengül, statikailag is sérülékennyé válik a ház. A nem gondos tulajdonosok, házkezelők úgy gondolják, elég az, ha végigmennek és leverik a feltáskásodott vakolatot. Sajnos ez nem megoldás, mert a vakolat, burkolat alatti szerkezeti tégla sérülékeny építőanyag. Nem klinkertégla, amire magas hőmérsékleten szinte acélkemény, ellenálló felületet égetnek – éppen azért, hogy ellenálló legyen a külső körülményekkel szemben. A legkorszerűbb vakolóanyagok is alig-alig veszik fel a versenyt a klinkertéglákkal.
A hagyományos, cementalapú építőanyagokból ugyanis a sérülések mentén bejutó víz kioldja az ásványi anyagokat. Amikor sóvirágos homlokzatokat látunk az azt jelenti, hogy a felület pólusai már telítődtek és kicsapódnak belőle az ásványi anyagok, sók. A sómegkötő vakolatot vizes falra rákenve egy ideig el lehet fedni a problémát. Jellemzően a teljes egészében megszüntetett ázás, vizesedés után kellene felvinni a sómegkötő, szárító vakolatot. Ezekben ugyanis akkora légkamrák vannak, ahol az ásványi anyagok ki tudnak csapódni és nem jutnak el a vakolat felszínére. Ami csak akkor jó és hatékony módszer, ha a vizesedés, ázás kockázatát tényleg megszüntetik. A korszerű vakolatok ezen kívül is már nagyon sok mindent „tudnak”: egyszerre lélegeznek és impregnálnak és képesek a felületi sót eltárolni magukban.
Egy fal teljes kiszáradása azonban akár 5 évig is eltarthat. A probléma az, ha „nyitva marad” a fal, mert nem ép, nem korszerű rajta a vakolat és ősszel, amikor elindulnak a mínuszok és bejut a víz a pórusokba, folytatja romboló munkáját. Az okos tulajdonos azonban előrelátó és nem várja meg ezt az időszakot, mert ha a szerkezeti fal sérül, akkor elkezd repedni, süllyedni, kikopik a habarcs, megsüllyed az épület. Egy ilyen problémahalmazt megoldani már bonyolult és nagyon költséges feladat.
Azt kellene belátni, hogy a fagyos időszakok jelentős negatív hatással vannak a hagyományosan épített ingatlanok homlokzatára. A porózus anyagokban, például a téglában, kőben vagy betonban megrekedt nedvesség amikor megfagy, kitágul, és nyomást gyakorol a környező anyagokra. Ez az ismétlődő tágulási és összehúzódási ciklus vezet a repedések kialakulásához. A fagy súlyosbíthatja a már említett sóvirágzást, amikor az építőanyagokban lévő oldható sók a felszínre vándorolnak, és fehér, porszerű lerakódást képeznek. A fagy hatására ráadásul a sók gyorsabban kikristályosodhatnak, felgyorsítva ezzel a sóvirágzást, ami nemcsak a homlokzat esztétikai megjelenését befolyásolja, hanem gyengíti is az anyagot. A fagy a téglában vagy a kőben lepattogzást okozhat. A lepattogzás akkor következik be, amikor a falazat éppen felszínen lévő rétegei a fagyási-olvadási ciklusok miatt letörnek. Ez a jelenség szintén a homlokzat szerkezeti integritásának és esztétikai megjelenésének romlásához vezet.
Egy homlokzaton azonban fémek is vannak például a villanypászmák, ereszcsatornák vagy rögzítőelemek – ezek szintén érzékenyek lehetnek a fagy által is súlyosbított korrózióra. A fémfelületeken megrekedt nedvesség felgyorsíthatja a korróziós folyamatot, ami ezen alkatrészek meggyengüléséhez és meghibásodásához vezethet.
A hagyományos építésű ingatlanok homlokzatát érő fagykárok mérséklése érdekében elengedhetetlen a rendszeres ellenőrzés és karbantartás. Ami jelentheti a repedések tömítését, a habarcsfugák újrafugázását éppúgy, mint a megfelelő vízelvezetés biztosítását, valamint tömítőanyagok, bevonatok felvitelét a sérülékeny felületek védelme érdekében. A fagynak jobban ellenálló anyagok, technikák beépítése segíthet a károk minimalizálásában.
