Az ősz és tavasz közötti fagyási ciklusoknak leginkább kitett rész mindig az épületek tetőzete. Korábbi cikkünkben részletesen leírtuk, milyen sérüléseket, veszélyeket okoz a hideg időszak a homlokzatokban. Haladjunk most tovább, de felfelé és vegyük sorra, mire érdemes a tavasz beköszöntével odafigyelni, ha tekintetünket felfelé irányítjuk!
A tetők azért különösen kényes pontok, mert sok faanyagot és sérülékeny cserepeket, illesztéseket tartalmaznak. Ugyan a tető és a fal találkozási pontja elvileg minden épület legszárazabb és legbiztonságosabb pontja, de ez az állítás csak akkor igaz, ha teljesen ép a tetőzet. Ilyenből azonban nem sok van. Sajnos általános építőipari ökölszabály, hogy egy régebbi tető állapota évente 10 százalékkal romlik. Mit jelent ez? Azt, hogy minden tizedik alkotóelem nagy eséllyel meghibásodik, megsérül és cserére vagy javításra szorul.
A tető és falazat találkozásánál jellemzően mindig vannak bádogból készült takaróelemek. A bádog egy sérülékenyebb anyag és leginkább télen megy tönkre. Az ereszekbe is belefagy a víz és feszíteni fogja. Ráadásul minden olyan alkalommal plusz nyomás alakul ki, amikor a hőmérséklet mínuszba fordul, azaz bekövetkezik egy újabb fagyási ciklus. Sajnos a mostanában jellemző téli időszakokban ez több tucatszor is előfordul, hiszen melegebb nappalok és hideg éjszakák váltják egymást. Minden egyes fagyás nyomáskülönbséget okoz és extrém módon terheli az építőelemeket, köztük a bádogot is. Ha van benne egy elgyengült forrasztás, az bizony elengedhet és megreped az anyag utat engedve a víznek. Elég rossz kör. A víz pedig nem is elsősorban a lemezt, hanem az alatta lévő fát, az eresz alját teszi tönkre. A víz ugyanis felfelé, kifelé szeret párologni, de ha van felette egy lemez, akkor nem tud abba az irányba szabadulni, megreked a fában és elkezdi rohasztani. Ha már bemegy a csapadék és nem tud kiszellőzni, akkor bizony ott marad – befelé megy, kifelé nem tud. Következő lépés, hogy megjelennek a gombák, köztük akár a rettegett könnyező házigomba, ami a fának éppen a teherviselő részeit eszi meg. Beleszövi magát a fa belsejébe és elgyengíti, porózussá, mállékonnyá teszi a gerendázatot, léceket. Annyira súlyos kártevő, hogyha egy ilyen gombával fertőzött fa elemet találnak, akkor a mellette lévő két-hármat, a teljes környezetét is ki kell cserélni.
A penészgombák eggyel kíméletesebbek, de azok is a fa rostjaiból táplálkoznak, ami nyilvánvalóan nem tesz jót nekik. Megeszi a fát, csak lassabban: a faanyag idővel elporlad, abba már hiába ütünk bele bármilyen szöget, megtartani nem fogja sem a bádogot, sem a cserepet. A jelenség jól megfigyelhető, amikor régi tetőzeteken azt látjuk, hogy hullámos a felszínük. Belül a szarufák talán még épek, de a cseréplécek már korhadtak, elvesztették tartóerejüket és megadják magukat a cserép súlya alatt – a tető, a gerinc „behullámosodik”.
Ahogy haladunk felfelé és még mielőtt eljutnánk a cserepekig, következhet egy újabb „homlokzati rész” – jellemzően a tetőtér-beépítések következtében. Népszerűek és szépek a tetőteres lakások, viszont itt számítani kell egy újabb probléma-forrásra, ami szintén élőlény, de a gombáknál kicsit magasabb rendű: a darázs. Nagyon veszélyes lehet, hiszen tavasszal indulnak el a királynők, hogy új kolóniákat létesítsenek. Amihez nekik kell egy lyuk, ahol bejutnak és egy üreg, ahol felépítik a fészket. A tetőterek homlokzatait, ácsolati részeit ezért fontos átnézni, hiszen bejutva a darazsak helyet csinálnak maguknak, elrágnak és megesznek mindent: fát, üveggyapotot, gipszkartont. Statikailag ugyan nem jelentenek veszélyt az épületre, de azt jelentenek a tetőtérben élőkre.
És akkor a darazsakat is hátrahagyva végre felértünk a tetőre. Amivel van egy aprócska bökkenő: nem tudunk repülni ezért jellemzően nem látunk rá. És sem a tetőn, sem a homlokzaton nincs az autókban már megszokott, úgynevezett „check engine” lámpa, ami sárgán villogva figyelmeztetne arra, ha valami gond van. Nézzük, milyen gond lehet egy tetőn!
A téli időszakban akár hó, akár jég érte a tetőt, az komoly plusz súlyt és terhelést jelent. Persze úgy építik meg, hogy ezt kibírják, de sajnos ismét bejön a képbe az a fránya fagyási ciklus. Jaj, de jó, jaj, de rossz, hogy idén csak egy hétig volt hó – mondogatjuk. Nos a tetőnek biztosan rossz, pláne, ha csak egy hétig tartott az az állapot, amikor folyamatosan mínuszok voltak, megmaradt a hó és a tető egy beállt, egyenletes terhelés állapotában volt. Ahogy aztán elolvad a hó és elkezd beszivárogni a repedésekbe a víz… nem ismételjük magunkat, többször leírtuk már miért nagy probléma ez télen. Ugyanakkor mind a hó súlya alatt, mind az elolvadásakor a tető mozog: mozdulnak a lécek, a cserepek. Az elmozdulások repedést eredményeznek, ahol meg már volt repedés, ott törést okoznak. Itt jön be a képbe a már szintén említett évente 10 százalékos állagromlás, amikor minden tizedik cserép tönkremegy. Pláne, ha egy cserép már nem új, hanem kopott. Nem azt kell ilyenkor tavasszal ellenőrizni, hogy van-e hiány, sérülés, törés, mert az biztos van. Hanem azt, hogy mennyi.
Azokon az épületeken, ahol 20-30-40 éve nem ellenőrizték, nem nézték át a tetőzetet (és homlokzatot) egészen biztosan rengeteg sérülés, veszélyessé vált elem található. Legyinthetünk az enyhe télre, de már bemutattuk az ismétlődő fagyási ciklusok példáján, hogy ez miért nagyon csalóka, becsapós – és felelőtlen hozzáállás. Különösen az a klímaváltozás korszakában, amikor egyre szaporodnak és egyre szélsőségesebbé válnak a váratlan, veszélyes időjárási jelenségek. 2023 nyarán Milánóban öklömnyi jég hullott az égből, autók és tetők ezreit törve össze, Budapesten a János-hegyen 103 kilométer per órás orkán szelet mértek, a Kékestetőn egy délután lehullott 80 mm eső. Képzeljünk el egy olyan vihart, ami ilyen erővel csap le. És képzeljük mellé az évtizedek óta elhanyagolt épületek tetőzeteit…
Az épületdiagnosztikai vizsgálatok, ellenőrzések alapvető fontosságúak, egyáltalán nem kerülnek sokba (ahhoz képest pláne nem, hogy mennyi pénzt emészt fel mondjuk csak egy viharkár kijavítása) és sokkal nagyobb problémákat előznek meg. Ami pedig már az épületek fenntartóinak, tulajdonosainak, kezelőinek felelőssége.
